Mi lesz veled Dunaferr? - Sajtófigyelés

Valahogy mindig ott voltak a tűznél Ukrajna igazi urai - origo.hu cikke

A megbukott Viktor Janukovics politikai karrierje a Donyeck-medencéből indult, ahonnan nemcsak ő, hanem Ukrajna és a világ leggazdagabbjai is kinőttek. Ukrajna politikai elitje szorosan összefonódott egy viszonylag szűk gazdasági csoporttal, akiknek a rivalizálása gyakran a politikai vezetők cserélődését hozta magával. Első cikkünkben bemutatjuk a donyecki klán legfontosabb tagjait.

„Csak egy telefonhívás tőle, és a vérengzésnek vége” – a Spiegel cikke szerint ilyen felirat is olvasható volt azokon a tüntetéseken, amelyeket ukránok szerveztek Donyeckben és Londonban az elmúlt hetekben, miközben Kijevben mesterlövészek lőtték a demonstrálókat. A „tőle” Rinat Ahmetovra, Ukrajna leggazdagabb emberére vonatkozott, a felirat pedig rávilágított, hogy az utca embere az Ahmetov-féle oligarcháktól várta a kiutat a válságból.
A Szovjetunió szétesésekor a független országgá váló Ukrajnában különböző érdekcsoportok kezében hatalmas gazdasági befolyás összpontosult. Leonyid Kucsma 1994-től 2005-ig tartó elnöksége alatt gyakran a semmiből épültek fel hatalmas cégbirodalmak, amelyek vezetői egyre nagyobb befolyást szereztek a politikában. Egy bizonytalan eredetű mondás szerint a 2004-es narancsos forradalom is csupán a „milliomosok lázadása volt a milliárdosok ellen”.

Cikkünk első részében a donyecki klán legfontosabb tagjait mutatjuk be, akik bár egymással is rivalizáltak, gyökereik a donyecki iparvidékben mégis közösek. Innen emelkedett a hatalom csúcsára Viktor Janukovics is. A második részben a gázoligarcháról és a dnyipropetrovszki klán tagjairól olvashatnak, akikhez pedig a mostani forradalomban a börtönből kiszabaduló Julija Timosenkónak van kapcsolata.

Rinat Ahmetov
Ukrajna leggazdagabb embere, aki tatár gyökerű szegény donyecki bányászcsaládban nőtt fel, de 2013-ban már a Forbesnak a világ gazdagjait felsoroló listáján a 47. helyet foglalta el. A WikiLeaksen kiszivárgott diplomáciai irat szerint az amerikai kijevi nagykövet egyszerűen az eddig kormányzó „Régiók Pártjának oligarchájaként” nevezte Ahmetovot. A jelentés azt írta róla, hogy az 1990-es években még csak az üzleti életben mozgott, de onnan már elkezdte befolyásolni a politikát.

A varsói Centre for Eastern Studies (OSW) ukrán oligarchákról szóló 2012-es tanulmánya szerint Akhat Braginhoz, a donyecki régió alvilági urához kötődhetett, a maffiavezér 1995-ös meggyilkolásáig. Ezután kezdődött a felemelkedése, amikor tulajdont szerzett a Dongorbankban. Egyre több céget vásárolt fel, köztük elsősorban a Donyeck-medence acélipari cégeit, de az egyetlen kézzelfogható pozíció, amelyet nyíltan viselt, a Sahtar Donyeck labdarúgóklub elnöki posztja volt, amelyet Bragintól örökölt meg. A Sahtar Donyeck azóta is a tulajdonában van – a csapat hatalmas pénzből elért felemelkedéséről itt olvashat bővebben.

A WikiLeaks-irat szerint Ahmetov személyesen egyengette Janukovics pályáját, amikor 1997-ben ő győzte meg Kucsma elnököt, hogy nevezze ki Janukovicsot a Donyeck régió kormányzójának. Az OSW tanulmánya szerint a donyecki klán felállásában Janukovics volt a politikai vonal képviselője, Ahmetov pedig a klán legbefolyásosabb üzletembere. Janukovics egészen a 2002-es miniszterelnöki kinevezéséig nem játszott fajsúlyos szerepet, a befolyása csak ekkor nőtt meg – írta a tanulmány.

Sorsa jócskán összefonódott Janukovicséval, amit jól jelez, hogy az első Janukovics-kormányt elsöprő narancsos forradalom után gazdasági csalásokkal vádolták meg, és emiatt Monacóba kellett menekülnie. Az üzletember később maga is bekapcsolódott a politikába. 2006-ban és a megismételt választáson, 2007-ben is a Régiók Pártjának listáján jutott be a parlamentbe, amelynek azóta is tagja. Igaz, az ukrán Pravda 2011-es cikke szerint addig csupán egyetlenegyszer, a képviselői eskütételkor ment be a parlamentbe.
Birodalmának zászlós hajója a System Capital Management (SCM), amely befektetéseivel lefedi a gazdaság szinte összes ágazatát, benne a bányászattal, az energetikával, a pénzügyekkel, a telekommunikációval, médiával, kiskereskedelemmel, agrárszektorral és a futballal (Ahmetové a Sahtar Donyeck futballcsapata) együtt. 2012-ben 23,5 milliárd dolláros (több mint 5000 milliárd forint) bevétel mellett 1,2 milliárd dolláros (260 milliárd forint) nyereséget ért el az SCM.

A politikával való összefonódását jól mutatja az eddigi talán legnagyobb üzleti bukása. Ahmetov cége 2004-ben vásárolta fel a Krivorizssztalt, Ukrajna legnagyobb acélipari cégét. A BBC szerint a privatizációs tenderen indult egy külföldi konzorcium – az LNM és a US Steel vezetésével –, de a 1,5 milliárd dolláros ajánlatuk kevés volt a sikerhez. Ahmetov és Viktor Pincsuk feleekkora összegű ajánlatát fogadták el a tenderen. A sikerhez hozzájárulhatott, hogy Pincsuk az akkori elnök, Leonyid Kucsma veje volt. 2005-ben végül külföldi kézbe került az acélipari óriás, mert a narancsos forradalomban hatalomra kerülő Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko érvénytelenítette a tendert. Az Ahmetovék által kínált 800 millió dollár helyett végül 4,8 milliárd dollárért a világelső Mittal Steelé lett a cég, de azóta is folyik Ahmetovék pere Timosenkóék döntése ellen.

Andrij és Szerhij Kljujev
Amikor Janukovicsot a Donyeck régió élére nevezték ki, akkor Andrij Kljujev lett az egyik helyettese. A Kljujevek is a Donyeckből kinövő oligarchák közé tartoznak, viszont a WikiLeaks-irat szerint a régió hagyományos szén- és acélipari cégeitől némiképp eltérve golyóscsapágyak gyártásával és áramszolgáltatással foglalkoztak. A szintén a klánhoz tartozó Szerhij Taruta, a magyar Dunaferrt is birtokló Donbas Ipari Szövetség vezérigazgatója az amerikai nagykövetnek azt mondta, Kljujev a saját meggazdagodására használta fel a hivatalát. Az iratban említett példa szerint egy különleges gazdasági zónán keresztül hatalmas mennyiségben csempészett csirkét.

Andrij Kljujev donyecki helyi politikai pályája után a 2000-es évek elején lépett be az országos politikába. 2001 végén a Régiók Pártjának elnökhelyettese lett, majd a 2002-es választásokon a párt parlamenti képviselőjévé is megválasztották. Volt miniszterelnök-helyettes és energetikai miniszter is, 2012-ben pedig a Nemzetbiztonsági Tanács titkárává nevezték ki. Ebben a pozíciójában maradt 2014 januárjáig, ezért a tüntetők őt is felelősnek tartják a demonstrálók elleni erőszakért. Február 23-án valaki rálőtt, de sérülése nem volt súlyos.

Szerhij Kljujev szintén parlamenti képviselő, és 2007 januárja óta az ukrán jegybank igazgatóságának tagja volt. A két üzletember igen közel állt a politikához, de nemcsak a politikai pozíciók révén, hanem üzleteiken keresztül is. Tavaly szeptemberben 4 milliárd forintnyi összegért vásárolták meg azt a Tantalit nevű céget, amelynek döntő tulajdonában áll Janukovics szombaton elfoglalt mezsigoreji fényűző palotája, ahol az arany vécékefét is találták a tüntetők.
Az Anticorruption Action Center (AAC) 2012-es cikke feltárt egy összefüggést a Kljujev testvérek politikai pozíciója és az üzleteik között. Andrij Kljujev 2011-ben miniszterelnök-helyettesként elnökölt egy beruházásokról döntő bizottságban, amely több mint 200 millió hrivnyás, mai árfolyamok mellett körülbelül 4,5 milliárd forintos támogatást ítélt meg napelemekre a Zaporizsja gyárnak, amelynek többségi tulajdonosa az Ausztriában bejegyzett Activ Solar nevű cég. Ez a cég a liechtensteini P&A Corporate Trusté, amelynek tulajdonosi köre ugyan nem világos, de ettől függetlenül több szál is a Kljujevekhez köti az Activ Solart. A céget 2008-ban alapította a Slav AG nevű ausztriai holding az egyik leánycégén keresztül. A Slav AG pedig 50-50 százalékos tulajdoni résszel Andrij és Szerhij Kljujev tulajdonában van. A cikk szerint olyan szoros a kapcsolat köztük és a cég között, hogy az Activ Solar bécsi címére nem is lehet becsöngetni, hanem csak úgy lehet feljutni hozzájuk, ha az azonos irodaház azonos emeletén lévő Slav AG-hoz csönget be a látogató. Az Activ Solart emellett az a Kaveh Ertefai vezeti, aki Szerhij veje, és mellette dolgozik fejlesztési igazgatóként Bogdan Kljujev is, aki pedig Andrij fia. Vagyis Kljujev bizottsági elnökként megítéltetett a saját érdekeltségébe tartozó cégnek egy csinos kis összeget. (Kljujev és Janukovics összefonódásáról itt láthat egy, az AAC segítségével készült, remek ábrát.)

Szerhij Taruta és Vitalij Hajduk
Mindketten a Donyeck régióból indultak, ezért a klánhoz sorolhatók, de a Kucsma-éra végén szembekerültek Ahmetovval, és utána Janukovics ellenfeleiben találtak szövetségest. Ők ketten irányították a Donbass Ipari Szövetséget (ISD), amelyből Hajduk 2009-ben, a válság kitörése után szállt ki. Az ISD-t eredetileg a donyecki iparvidék gázimportjára hozták létre, és nyolc éven át olyan jól ment az üzlet, hogy az amerikai nagykövetnek beszélő Taruta szerint a csúcsidőszakban 1 milliárd dolláros (220 milliárd forint) forgalmat értek el.

Taruta inkább az üzletben mozgott, Hajduk vitte a politikai szerepeket, így lett Janukovics helyettese a donyecki régióban. Ott viszont összeütközött Andrij Kljujevvel, aki egy gázüzlettel szorosabbra tudta vonni a kapcsolatát az acéliparban egyébként is az ISD ellenfelének számító Ahmetovval, így Hajdukék kiestek a Janukovics köré szerveződő körből.

Taruta és Hajduk a 2005-ben elnökké választott Viktor Juscsenko támogatói lettek, de a politikus népszerűségvesztése után azon cégcsoportok közé álltak, akik inkább Timosenkót támogatták. Ahmetov és az ISD küzdelme egyenlőtlen volt, mert előbbi megszerezte az ukrán ércvagyon feletti rendelkezést, ezért az ISD-nek a drágább orosz és brazil nyersanyagokat kellett megvásárolnia. Az ISD többségi részesedése 2009 végére orosz kézbe került. „Paradox módon, az ukrán oligarchák közti viszály a legnagyobb vetélytársuk malmára hajtotta a vizet: az oroszok megjelentek a piacon” – írta az OSW elemzője.


 

Róka a tyúkólban a Dunaferr részvényese - napi.hu cikke
Nem lesz sima ügy a krími népszavazás arról, hogy a félsziget csatlakozzon-e Oroszországhoz vagy sem. Akárcsak a kelet-ukrajnai oroszok többsége az itt lakók jelentős része is inkább Ukrajnán belül akar nagyobb önállóságot, mint hogy Oroszország keblére borulna.
Sok orosszal beszélt a BBC krími tudósítója az elmúlt héten. Szavaikból azt vette ki, hogy jelentős részük nem akarja a félsziget Oroszországhoz csatolását - derül ki a Szevasztopolban tartózkodó Mark Lowen szavaiból. Nagyobb autonómiát akarnak és jogaik erősebb védelmét szeretnék kiharcolni az ukrán köztársaságon belül, de nem változtatnák meg nemzeti hovatartozásukat. Ez meglepő annak tükrében, hogy az elemzők biztosra vették Oroszország-pártiak többségét.
Vannak persze olyanok, akik orosz anyácskánál keresnének menedéket, de erősödik az autonómia erősítésének támogatása. Eközben a területen élő ukrán és tatár kisebbség - amelynek együttes számra bőven meghaladja a lakosság harmadát - Ukrajnában akar maradni. Az elszakadási népszavazást március 16-ára írták ki - a BBC tudósítója szerint a helyi vezetésnek komoly gondot okozhat az oroszpárti többség összehozása.

Róka a tyúkólban

Hasonló a helyzet az orosz kötődésű Kelet-Ukrajnában - derül ki a Financial Times (FT) cikkéből. Szerhij Taruta, az ország egyik ismert oligarchája, aki egyebek mellett a Dunaferr tulajdonosában, a Donbassban is rendelkezik részesedéssel, újdonsült kormányzóként nem véletlenül tudta viszonylag könnyen leverni az oroszbarát donyecki lázadókat. Miután a kijevi központi kormány megbízta a régió irányításával, néhány határozott lépéssel visszaszerezte az irányítást attól a csoporttól, amely megszállta regionális adminisztráció épületét.

Okos döntés volt oligarchákat kinevezni a helyi vezetői posztokra - mondta Alekszej Rjabcsin donyecki gazdasági elemző. Kicsit olyan, mintha a rókákra bízták volna a tyúkólat, de ennek ellenére konszolidálhatják a helyzetet vidéken. Vlagyimir Putyin tudja, hogy nem lehet szétszakítani Ukrajnát, az ország gyengesége miatt azonban lehet olyan konfliktust generálni, amely béketeremtő után kiált - idézte Turin helyzetelemzését az FT.

A helyiek többségének hozzáállását tükrözheti annak az asszonynak és diáknak a véleménye, akik ugyan nem ismerik el a jelenlegi kijevi vezetést, ám nem akarják országrészük Oroszországhoz csatolását. Ehelyett azt szeretnék, ha Ukrajna átalakulna föderatív köztársasággá.

Anyahajó helyett telefon

Barack Obama amerikai elnök újabb hosszú telefonbeszélgetést folytatott orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal - jelentette a BBC. Sokan azzal vádolják Obamát, hogy legfőbb fegyvere a konfliktus kezelésében a telefon. Az elnök és Putyin arról beszélt, hogy nem érdemes országaik kapcsolatait feláldozni egyetlen - igaz, jelentős - nézeteltérés oltárán. Obama leszögezte, hogy a krími orosz beavatkozást az urán szuverenitás megsértésének tartják. Putyin a beszélgetés után kiadott nyilatkozatában elismételte az orosz álláspontot, amely szerint az új kijevi vezetés illegitim, és az orosz kormánynak joga van beavatkozni, ha orosz ajkú lakosok ezt kérik. Ugyanakkor hangsúlyozta az orosz-amerikai kapcsolatok jelentőségét a világ politikai stabilitásának megőrzésében.

Szerinte mindenki megelégedésére megoldhatnák a helyzetet, ha az orosz katonák visszavonulnának bázisaikra, nemzetközi ellenőrök vonulnának be a félszigetre és Oroszország bevonásával tárgyalások kezdődnének az ügyben. Az USA - a kijevi vezetéshez és az EU-hoz hasonlóan - az ukrán alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek tartja a Krím Oroszországhoz csatlakozásáról kiírt helyi népszavazást.

Az oroszok óvatos kezelése nem csupán az USA-ra, hanem az EU-ra is jellemző - állapítja meg Mark Mardell, a BBC Észak-Amerikára szakosodott szakírója. A Nyugat kemény fellépésről beszél a moszkvai vezetéssel szemben, ám valójában csak fenyegetőzik, nem büntet.