Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség - Nyáriné Miskovitz Henrietta - Egy világ dőlt bennem össze

Nyáriné Miskovitz Henrietta - Egy világ dőlt bennem össze

Olvastam, hogy „Sorsok” címmel egy cikksorozat indul a Vasas Szakszervezet honlapján, melyen keresztül szeretnék bemutatni, mekkora kárt okoztak a felelőtlen és embertelen döntések. Úgy döntöttem én is megosztom a történetemet az olvasókkal.

2012. szeptemberében kerültem DMG-s munkaerő-kölcsönzöttként az  ISD DUNAFERR Zrt-hez, mint titkárnő. Mondanom sem kell, mindenki tisztában van a kölcsönzötti munkaviszony hátrányaival, többek között a háromhavonta hosszabbítandó munkaszerződéssel, azzal, hogy kéthavonta megy az ideggörcs „Vajon most meghosszabbítják-e a szerződésemet?”. A munkahelyemen adottak voltak a tökéletes munka körülményei, a kollégák rendkívül emberszeretők, segítőkészek voltak - akik később barátaimmá is lettek -, nem beszélve a közvetlen főnökömről, akit maximum mindenki csak az álmaiban képzel el magának. Tehát minden adott volt ahhoz, hogy a munkámat a lehető legnagyobb szakértelemmel, odaadással végezhessem.

Aztán jött a hír, hogy a munkáltató létszámleépítést kíván megvalósítani. Hát mit ne mondjak egyből torkomban dobogott a szívem, hiszen tudtam, hogy a DMG-s munkaerőt fogják legelőször „leépíteni”. Elég sok idő eltelt – de persze tudtam, hogy ez csak vihar előtti csend -, mikor kiderült, hogy a Lőrinci Hengerművet bezárják és a munkavállalóknak felajánlják a dunaújvárosi telephelyen munkát végző DMG-sek által betöltött munkaköröket. Jöttek is többen megnézni a munkakörülményeimet, elbeszélgettek a főnökömmel, de ezt még „megúsztam”. Nagyon nehezen viseltem ezt az időszakot. Persze nagyon sajnáltam azokat az embereket, akiknek megszűnt a munkahelyük és ezzel együtt tudtam, hogy nemsokára én is ilyen sorsra fogok jutni. Munkatársaim végig, az utolsó napig biztattak és erősítettek, hogy minden rendben lesz és próbáltak elég pesszimista látásmódomon változtatni. De sajnos minden szerződéshosszabbításnál összeszorított fogakkal fohászkodtam, hogy csak még most írják alá a szerződésemet. Aztán bekövetkezett, amit akkor, abban a pillanatban még én sem hittem el. Szeptember végén több próbálkozásom ellenére sem engedélyezték szerződésem meghosszabbítását a létszámoptimalizációra hivatkozva.

Egy világ dőlt bennem össze, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, munka nélkül maradtam, ráeszméltem, hogy nekem senki sem fog semmilyen lehetőséget felajánlani, nincs alapítvány, ahova talán be tudnék kerülni, nincs semmi!!! Egyszerűen minden kilátástalanná vált. – Megjegyzem, hogy annak sem könnyebb, akinek felajánlanak akármit is - Itt maradtam munka nélkül, három gyerekkel, hitellel. A férjemmel mindent próbálunk megmozgatni, hogy sikerüljön újra jó állást szereznem, de ez a mai világban nem egyszerű, és nincs sok idő, mindenki tudja, hogy a munkanélküliből nem lehet megélni, gyerekeket felnevelni, hitelt fizetni. DOLGOZNI KELL!!!! De hol? Nagyon nehéz elhelyezkedni és főleg munkát találni úgy, hogy közben lelkileg összetörtek, feleslegesnek érzem magam.

Volt kollégám mindig azt erősítette bennem, hogy semmi sem történik ok nélkül és biztos, hogy valami jobb vár rám és ezért történt mindez és bízom benne, hogy ez így is lesz. Rá kellett jöjjek, hogy nem szabad lehajtott fejjel élni azért, mert felelőtlen emberek még felelőtlenebb döntéseket hoztak. Azt kívánom minden olyan „kollégának”, aki ugyanebbe a helyzetbe került, mint én, hogy próbáljon pozitívan gondolkodni még akkor is, ha most úgy gondolja, hogy ez LEHETETLEN!!!! {fcomment}