Kutasi Zsuzsa - A döntés napja

A DÖNTÉS NAPJADunaújváros, 2014. január 20.

Elérkezett az idő, hogy döntsek. Véglegesen!!! Még reggel is nagyon bizonytalan voltam. Bementem a fiam szobájába és mondtam neki indulás előtt, hogy a végkielégítést választom. Megerősítésre volt szükségem, hogy jól döntsek! Fiam egész idő alatt mellettem állt, támogatott, segített átgondolni, hogy melyik út a jó vagy jobb. Nagyon sok lehetőséget átbeszélgettünk, hogy mi lesz vagy legyen, ha ezt vagy azt választom.

Szűk 2 hónapom volt, hogy döntsek. Igaz, 3 választási lehetőségem volt, de igazából a 4. tetszett volna: ha maradhatnék. Annak ellenére akartam volna még dolgozni a Vasműben, hogy ott a „nagyokosok” feleslegesnek minősítették a munkámat.

Régen presztízs volt, ha a Vasműben dolgozhattunk. Sajnos, mára elérte az orosz tulaj: szégyenkezve mondjuk ki, hogy a Vasmű munkavállalói voltunk.

El kell ismernünk, hogy az évek alatt az érdekképviseletek olyan kiváltságokat harcoltak ki számunkra, hogy országos szinten nem volt és még most sincs párja a Vasmű Kollektív Szerződésének!!! Nem hiába akarja módosíttatni a tulaj! Ígér fűt-fát, hazudik össze-vissza a tulaj és bábjai! Azt mondták kb. 1,5 évvel ezelőtt, hogy a külföldi munkavállalókat hazaküldik. Lehet, hogy fizikailag nincsenek itt, de még mindig állományban vannak és a nem kevés havi pénzüket is megkapják, amit mi termelünk ki számukra (veszteségesek vagyunk???)! A kohóátépítéssel is hitegetnek!

Na, de a DÖNTÉSEM! Az első választási lehetőségemmel nem éltem, a másodikkal pedig féltem volna élni, így maradt a harmadik: a végkielégítés!

Tudomásul kellett vennem, hogy a Vasműből távoznom kell 23 év után! 

Szóval, ISD DUNAFERR Zrt! Nem tudom mondani, hogy „Viszlát”, mert ettől megfosztottak! „Isten veled”-et sem mondhatok, mert nem akarom (még) temetni a céget. Ezért stílusosan kohászköszönéssel köszönök el tőled: további JÓ SZERENCSÉT!