"BETELT A POHÁR, ELÉG VOLT!!"
Ezekkel a megjegyzésekkel kapunk mostanában egyre több levelet. Hogy mi váltja ki munkatársainkból azokat az indulatokat tartalmazó üzeneteket, amit rendszerint ezekkel a szavakkal zárnak?
Nem is kellett nagyon sokat keresgélnünk a közelmúlt (kb.10év) történései között, hogy megértsük, mitől fakadnak ki az emberek.
A napjainkra kialakult helyzetben egy gondos gazdálkodást folytató vállalatnál –ugyan a termelésre van negatív hatása a koronavírus járványnak – de a tulajdonosok a menedzsment mindent megtesznek azért, hogy a dolgozókat megtartsák, megbecsüljék és átsegítsék Őket az anyagi nehézségeken. (Volt ahol előre fizettek bónuszt.)
Mi Dunaferr-es munkavállalók 10 éve folyamatosan azt halljuk, hogy „adjunk pénzt a kohóátépítésre, alapanyagra, ütemezzük át a nyári pénzt, pulykapénzt, értsük meg, hogy most rossz a helyzet, ne akarjunk bérfejlesztést. Sokan vagyunk, csökkenteni kell a létszámot, mert akkor jobb lesz. Kiszervezünk tevékenységeket, mert úgy sokkal gazdaságosabban üzemelhetünk.”És így tovább, és így tovább….
Most már a rendes havi bérünk kifizetése is veszélybe kerül. Nem azért, mert a következő hónapokra esetleg kevesebb lesz a megrendelés. Annak ehhez semmi köze. Úgy látszik valami nem működik jól, valakik nem dolgoznak jól. Nem a kohászról, hengerészről, olvasztárról, bérszámfejtőről,stb. beszélünk. Ők, ha hibát vétenek fegyelmit kapnak, akár pénzbüntetést is. Miattuk még soha nem maradt el termelés, soha nem kellett elmenni egy vevőnek sem, mert nem szolgálták ki, nem számláztak. Sőt! Az egyre romló környezetvédelmi, műszaki, munkavédelmi, egészségügyi körülmények között mindenki erőn felül teljesít. Még a koronavírus járvány idején is, ahol a munkavállalók védőeszközökkel való ellátottsága, finoman szólva is elszomorító. Ezektől az EMBEREKtől működik még ez a gyár! Nem a munkavállalók tehetnek arról, hogy évek óta nincs a magyar törvények által előírt időben elkészített beszámoló, hogy évek óta veszteséget, veszteségre halmozunk, nincs tartalék képezve a szén-dioxid kvótára és sorolhatnánk.
Ki ezért a felelős? Hol a tulajdonos? Érdekli egyáltalán, hogy mi zajlik itt? Tudják, hogy egy város, egy régió életével játszanak? Meddig mehet ez még így?
Most már mi is azt mondjuk, hogy ELÉG VOLT!!
Szeretnénk hinni, hogy mi MUNKAVÁLLALÓK segíthetünk. De BETELT A POHÁR!!!
És mindig ott motoszkál a fejünkben az a bizonyos népmese, ami úgy látszik, nem elég tanulságos.
Javasljuk olvassátok el! Persze akinek nem inge, ne vegye magára.
A pásztorfiú a réten őrizte a nyájat. A juhok csak legeltek és legeltek, a fiú pedig egyedül volt és unatkozott. Gondolt egyet, s torkaszakadtából kiabálni kezdett: – Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Segítsetek! Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, otthagytak csapot-papot, s lóhalálában futottak a fiú segítségére. Amikor odaértek, a juhok békességben legelésztek, a fiú pedig a hasát fogta a nevetéstől.– Ha-ha-ha! Becsaptalak benneteket, ti meg milyen rémült képet vágtok!
Az emberek fejüket csóválva visszatértek munkájukhoz. Néhány nap elteltével a pásztorfiú megint sikoltozni kezdett:– Farkas, farkas! Itt a farkas! Segítsetek!
Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, s lóhalálában futottak a mezőre. Amikor odaértek, a fiú megint csak a hasát fogta nevettében. Így ment ez még néhány alkalommal. Egy napon a farkas valóban megjelent, s rögvest el is kapta első áldozatát. – Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Jó emberek! Segítsetek!
A farkas tépte-szaggatta a juhokat, egyiket a másik után. A fiú pedig hiába kiabált torkaszakadtából, nem érkezett segítség. A farkas mind egy szálig végzett szegény állatokkal.
– Nem hallottátok, hogy segítségért kiáltozok? – kérdezte a fiú sírva a vetésről éppen hazafelé tartó falusiakat.– Sokszor becsaptál minket, honnan tudhattuk volna, hogy most valóban veszély fenyeget?
Nem hiányzik a mese tanulsága sem: „Akit egyszer hazugságon kaptak, annak nem hisznek többé, ha igazat is mond.”
A farkast kiált szólásunkat tehát akkor használjuk, ha valaki becsap, megtréfál valakit, fölöslegesen, indokolatlanul túloz.
Véleményünk szerint a mai cégvezetői levél megint tanubizonyságát adta, hogy az április 28.-án kelt bérfizetés csúszásáról szóló tájékoztatás nem volt korrekt. Ma arról szól a tájékoztató, hogy időben lesz fizetés. Örülünk neki. Miért is? Mert mégis van pénz? Igen. Meg a 105/2020 (IV.10.) kormányrendelet szerint az állami bértámogatás odaítélésének egyik fontos feltétele a rendezett munkaügyi kapcsolatok és a munkabér kifizetés határidejére vonatkozó rendelkezések betartása.
A rendezett munkaügyi kapcsolatokról csak annyit, hogy „a szakszervezetekkel folyamatosan egyeztetünk”-ről a mai cégvezetői levélből értesültünk. Ehhez csak annyit tudunk hozzáfűzni: NO COMMENT.
Dunaferr DV.Vasas Szakszervezeti Szövetség Elnöksége
HAJRÁ VASAS! HAJRÁ DUNAFERR! HAJRÁ MUNKAVÁLLALÓK!