DUNAFERR DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség

Aktualitások

A gyár haldoklik, de nem azért, mert életképtelen


A Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség 2020. október 14-én demonstrációt szervezett Budapestre, az Orosz Föderáció Nagykövetsége elé, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a Dunaferrnél kialakult helyzet azonnali cselekvést igényel.

A dunaferres munkavállalókon kívül képviseltették magukat civilek, diákok, bányászok, vegyészek, nyomdászok, kereskedelmi alkalmazottak, a teherfuvarozók, a közszolgálati dolgozók is. Bár a Dunaferr Ifjúsági Szervezet nem vett részt a demonstráción, a liganet.hu oldalán Gombos György elnök elmondta, hogy támogatják a Vasas Szakszervezet tüntetését, mert a problémák megjelenítése előre viszi a tárgyalásokat, de a Dunaferr Ifjúsági Szervezet a 2020. október 16-án Dunaújvárosban megrendezésre kerülő demonstrációra készül.

A megjelentek molinókat és transzparenseket fogtak a kezükben. Hangos kerepléssel és fütyüléssel hallatták hangjukat. Győri Gábor a Dunaferr Vasas alelnöke moderátorként vezényelte le a demonstrációt, ismertette a szolidaritási nyilatkozatokat és lelkesítette a beszédek alatt a demonstráló tömeget. A sorok között láthattuk a szakszervezet volt elnökét, Mucsi Zoltánt is.

Spieglné dr. Balogh Lívia, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke beszédében elmondta, hogy évszázados munkavállalói tapasztalat, hogy a tőkével, annak képviselőivel szemben a munkavállalók, a szakszervezetek összefogással és szerveződéssel lehetnek sikeresek. A dolgozó emberek, a munkát keresők alapvető érdekeit a szolidaritás erejével kell képviselniük! Úgy véli, ennek az összefogásnak és szolidaritásnak tették ma is tanúbizonyságát!

Véleménye szerint a vállalatok egy része a pandémiát használja fel ürügyként arra, hogy leépítsék a szociális párbeszédet, és egyre gyakrabban törvénytelenségeket kövessenek el. A Vasas elnöke így érvelt: – A Covid-19 járvány egész Európában kihatott az acéliparra, járműiparra, elektronikai szektorra, sőt a gazdaságok egészére. Erre azonban nem lehet az a válasz, hogy a vállalatok egyoldalú döntéseket hoznak, illetve megszegik szerződésben foglalt kötelezettségeiket. Nem az a megoldás, hogy megint a dolgozókkal fizettessék meg a veszteségeiket! A dolgozók teljesítették, teljesítik kötelességüket nap mint nap, a járvány alatt is bejárnak dolgozni! A munkáltató hálája jeléül pedig rajtuk kezdi a spórolást, tőlük vesz el!

Spieglné felhívta az Orosz Föderáció Nagykövetségének figyelmét, hogy tájékoztassa a tulajdonosokat a kialakult helyzetről, és járjon közbe, hogy a tulajdonosok a jogszabályokat betartsák. Majd követelte a bérek és juttatások azonnali, maradéktalan kifizetését nemcsak most, hanem az elkövetkezendő időszakban is!

Az elnök asszony a beszédében azt üzente a tulajdonosoknak és a befektetői köröknek, hogy a dunaferres munkavállalók szeretik a munkájukat, elhivatottak a szakmájuk iránt, munkájukat nagy gyakorlat birtokában felelősségtudattal és pontosan elvégzik. Majd így folytatta: Mindezekért pedig a legalapvetőbb elvárásuk és joguk, hogy a jövőben is kollektív szerződéssel garantálják juttatásaikat, ismerjék el munkájukat. Írásban rögzítsék a szakszervezetek és a munkáltató együttműködését, és mindenkor a magyar törvényeknek és megállapodásoknak megfelelően járjanak el, és időben, teljes egészében fizessék ki járandóságaikat. A Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség, mint ahogy ezt már többször jelezte a cégvezetésnek, kész a tárgyalásokra, amelyhez a Vasas Szakszervezeti Szövetség minden segítséget és támogatást megad!

Ezután Molnár László, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke a jól ismert kohász-bányászköszöntéssel, jó szerencsét kívánva üdvözölte a demonstráció résztvevőit.

Ezt követően erős felütéssel kezdte a beszédét. Úgy vélte, a híres mondat, „ha él a gyár, él a város” kiegészítésre szorul. Véleménye szerint, a gyár haldoklik. Borovszky Ambrus, a vasmű legendás igazgatója szívén viselte a gyár és a szakszervezetek sorsát is. Neve összeforrott az emberség, szakmaiság, becsületesség jelzőkkel. Ez ma nagyon hiányzik – mondta a Dunaferr Vasas elnöke.

Majd így folytatta: – Azért vagyunk most itt, mert felelősséget érzünk a Dunaferr jövőjéért, Dunaújváros és a régió jövőjéért, ezekkel együtt szüleink, gyermekeink és a magunk jövőjéért is. Féltjük a jövőnket! Féltjük, mert az elmúlt időszakban olyan folyamatok indultak el, amik, úgy érezzük, rossz irányba fordítják Magyarország egyetlen acélgyárának a szekerét.

Beszédében elmondta, hogy a 2008/2009-es pénzügyi-gazdasági világválság óta szinte folyamatosan veszteségesen üzemel a gyár, kivéve a 2017-2018-as éveket. Molnár úgy véli, hogy ha lenne hús-vér tulajdonosa a Dunaferrnek, akkor ezt a helyzetet biztosan kivizsgáltatná – ezzel utalt a Dunaferr átláthatatlan tulajdonosi hátterére. Véleménye szerint, a veszteség oka nem a munkavállalók körében keresendő. A karbantartások, a létszámstruktúra, az anyagellátás, a termelés folyamatossága valami miatt soha nincs rendben. Úgy gondolja: ez sem a munkavállalók felelőssége, viszont mindig, minden probléma megoldására csak a munkavállalók sarcolása tűnik egyedüli járható útnak a menedzsment számára.

Molnár szerint a 2012-es menedzsmentváltás óta kezdtek elromlani az addig kiválónak minősíthető munkaügyi kapcsolatok a Dunaferrnél. Már harmadik alkalommal demonstrálnak a nagykövetség előtt, azért, mert véleménye szerint a Dunaferr vezetése nem tekinti partnernek a szakszervezeteket és ezen keresztül a munkavállalókat sem, csak akkor, ha a járandóság kifizetését kell átütemezni.

A Dunaferr Vasas elnöke kijelentette: a munkavállalóknál betelt a pohár. Kronológiai sorrendben kitért azokra az előzményekre, amelyek idáig vezettek. A közeli események között említette a kollektív szerződés felmondását és a szeptember havi fizetések két részletben történő kifizetését, amely a törvényeket is sérti. Molnár szerint a Dunaferr menedzsmentje azoknak az embereknek az életével játszik, akik miatt eddig működött a gyár – célozva ezzel az aktív dolgozókra és a gyár nyugdíjasaira, akik törzsgárdakötvénnyel rendelkeznek.

Molnár László elismételte korábbi kijelentését: a gyár haldoklik, de nem azért, mert életképtelen. Hiszen vannak megrendelések, jók az eladási árak, még munkavállalók is vannak! Valami mégsincs rendben. Így folytatta: ezért keressük a felelős tulajdonosokat. Ezért kérjük a segítségüket. Mi felelősséget érzünk a jövőnkért, a városért.

Végül egy József Attila-idézettel zárta beszédét, amelyet a költő 1937-ben vetett papírra:


A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Győri Gábor befejezésül elmondta, hogy várnak mindenkit Dunaújvárosban, október 16-án. A Vasmű épületétől, Evgeny Tankhilevich ablaka alól indulnak a demonstrálók, akik egészen a Martinász szoborig vonulnak.

 

Forrás: https://www.duol.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/a-gyar-haldoklik-de-nem-azert-mert-eletkeptelen-3878116/


© 2024 Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség Minden jog fenntartva